Eddig irogattam az aktuális - értsd: ezévi - eseményeket. Álljon itt egy kis szösszenet arról, mi előzte meg 2022-t, mire épül ez a szerencsecsomag:

bár ne lett volna. 

De az volt. Úgy kezdődött az egész, hogy 2003-4 körül kezdett fájni a hasam. Sok év orvosról orvosra járás közben körvonalazódott, hogy ez Chron lesz. De folyamatos ellentmondások voltak benne, - azóta tudom, hogy most, sok évvel később is hányadán áll az orvostudomány ezzel a betegséggel - így nem voltak igazán meggyőzők nekem. A sokadik kontroll során elhangzott - sokadik - "meg kéne tükrözni, mert atipusos tünetei vannak" után fogyott el minden megértésem, türelmem és fegyelmem és fordítottam hátat a modern orvoslásnak. Akkoriban javasoltak nekem egy írisz diagnoszta természetgyógyászt. Elkértem a számát, felhívtam, meglátogattam, és ami ott, majd a következő 3-4 hónapban történt az a csoda számba ment nálam: a fájdalmak elmúltak, a fogyás hízásba fordult, és fogytak a kellemetlen tünetek. Hiphop minden visszaállt egy jó kerékvágásba. 

Teltek múltak az évek, időnként visszajártam a nénihez, majd ahogy jól voltam, ezek a látogatások is ritkultak. Azt hiszem ez a trend is közvetve hozzájárult ezen blog megszületéséhez :D

Nagyjából úgy lehetne ezt elhelyezni az időben, hogy 2010 tavasza volt, amikor felhívtam az írisz diagnosztikás nénit, addig gyakorlatilag körbe-körbe jártam, széles mosollyal minden vizsgálathoz és vérvételhez és újravizsgálathoz és újravérvételhez és .... Tehát 6 év, és az alatt fél-egy év időtartamokra mindig újabb betegség, amolyan: "megtaláltuk, ez az! ja, nem..!" módszerben. Csak érzékeltetésnek: ebben az időszakban "voltam" lisztérzékeny, lymphomás, refluxos és sajnos többre nem emlékszem..  

Ennyi év távlatából is megértem magam, hogy hitelüket veszítették az orvosok és az orvoslás e témában, még ha talán másképp is reagálnék a helyzetre.  

2016-ban volt egy kellemetlen 1-2 hét, amikor volt egy nyilvánvaló vérzésem. Menetrend a szokásos: illetékes kórház gasztro osztálya, napokig koplalás majd tükrözések. Közben szétátkoztak - a hátam mögött, - hogy nem járok orvoshoz: ez olyan szinten ment, hogy a betegek beszélgettek rólam, és szövetkeztek, hogy majd beszélnek a fejemmel, és és ez így nem mehet tovább... gyakorlatilag egy vidéki pletykakörben éreztem magam. 

Amikor megtörtént a várva-várt tükrözéscsomag, az orvos úgy engedett haza, hogy ha minden chron-osnak így nézne ki a bele, boldog világot élnénk. Innentől megint évekig béke, boldogság, semmi betegség.   

Onnantól nagyjából idáig azaz előző télig éltem, mint Marci hevesen, problémáktól és fájásoktól mentesen.  Feleségke szerint azért az utóbbi 1-1,5 évben már voltak ilyen görcsös gondjaim, én tényleg alig emlékszem ilyenre, de igazat adok neki, amiket elmondott tényleg megtörténtek. Aztán el is múltak, és minden ment szépen idén télig...