Van a leves, amit eszek. Mostanság úgy alakul, hogy félévente eszek egyet. Az előző júniusban készült, akkor abban egy gombóc volt, amit nem tudtam, hogy milyen lesz. Amikor elkezdtem enni, nehezen mentek le a falatok, nehéz volt megszokni, hogy lehet, hogyan kell ezt enni. Voltak falatok amik jobban mentek, volt ami kevésbé, és volt nem egyszer olyan, hogy ami egy hete simán ment, az épp nem simán ment. A lényeg, hogy hosszú idő után, de nagyjából sikerült hozzászokni, ledolgozni azokat a falatokat. Biztos vannak ennél nehezebb dolgok is más éltében, van aki azt mondaná, hogy örömmel enné ezt a gombócot az övé helyett, örülhetek, hogy ilyet eszek. - de ez nem ilyen csere-bere tárgya. 

Alapvetően volt, hogy átkoztam a gombócot, aztán - kis segítséggel de - beláttam, hogy ez a gombóc nélkül kitudja, mi lenne, szóval azért nem akkora világvége ez. 

Aztán eljött az év vége, és kiderült, hogy mikor főz a Tanár Úr újra levest nekem. Tudtam, hogy ebben kélt gombóc lesz. Lesz egy - szintén nehéz gombóc, - ami fogyásával visszaindulhatnak a dolgok a korábbi kerékvágás irányába. És lesz az a gombóc is, amit eszek fél éve, aktív tapasztalatom van vele, hogy miért nem ez a kedvencem.

Mint, azóta tudjuk; a másodikként említett gombócot emeltem ki a kondérból, ez lesz most megint pár hónapig. Fejben valahogy úgy készültem, hogy az optimista/reménykedő énem felülkerekedett, szugerálta, hogy jó (jobb) gombóc jön most, de azért készültem arra, hogy nem úgy lesz az, túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, stb.. Az arányai kb 95:5-höz volt bennem. Őszintén hittem a jó gombócban. Az elmúlt másfél hétben kicsit a háttérben maradt a helyzet értelmezése, aztán két napja megindult, és konstatáltam, hogy mi van előttem. Tehát most itt ülök a tányér fölött, kanállal a kezemben, és szép lassan nekiállok. 

Valahogy így vagyok most. 

Nyalogatom kicsit a sebet, törölgetem a könnyeket, aztán nekiállok. Meglesz ez a gombóc is. Azt még nem tudom, hogy könnyebb-e vagy sem, így, hogy tudom mivel állok szemben. Most tudom, hogy mennyi idő, kb hány lépés ez, ezelőtt egy fentről nyitott téma volt. 

Olyan ez mint újra nekiindulni a nagytarcsai emelkedőnek, vagy újra megírni egy picsa hosszú kódsort. Kinek mi. 

Beindul a gépezet, aztán meglesz ez. Pár hónap, és újra bekapcsolják azt a főzőlapot, újra bekerülnek a kondérba a hozzávalók, és újra 

Addig meg elrágcsálok itt veletek :)