egyszercsak az embriópózban töltött nagy vegetációmba, megérkezett a feleségem a kórházba, és kérdezte: elintézzük, hogy elvigyünk innen?
basszuk neki.
Ennyi volt a válaszom és értette, pedig azt hiszem elég gyenge hang volt. Anyu úton volt már oda, mentek főorvost vadászni, közben hívták apámat, hogy jöjjön majd, ő lesz a sofőr. Délután 2-3 körülre kiharcolták a zárómat, összepakolták a cuccaimat és beraktak az autóba. Nem voltam teljesen tudatomnál azt hiszem, de azt éreztm, hogy ilyet legutóbb az NCIS-ben láttam.
Bevittek a sotéra, ott házaltunk egy ideig, majd elküldtek, hogy tele az osztály és szar állapotban vagyok és különben is.
Mondták, hogy akkor menjünk vissza a _____y-ba. Na nem, otthon is mg tudok halni, oda nem megyek vissza.
Mi van a másik szaktekintély kórházzal? Balkanyar, megpróbáltuk azt. Sürgősségi kapu, leültettek, mértek, kérdeztek, jegyzeteltek. A váróban vízautomata a tiszta wcben meg wc papír meg egyéb úri huncutságok.
Pár óra tesztelés és foglalkoztatás után megkaptuk azt ítéletet: felvesznek. Sírtunk. Már a váróban éreztük, hogy itt jó helyen lennék, és bejött. Anyuék kint vártak a bejáratnál, nem engedtek be csak egy embert velem. Ment a telefon, örömtől elcsukló hangon a jó hírrel. Megérte a napi harcot. 
Ez volt június 7.-e, szerda.

Utána a lányok mentek vissza a kocsikért a másik kórházhoz, már nem emlékszem, hogy taxival, vagy buszoztak, mindegy is. Remélem annyira felszabadultak voltak mint én a 205/3 ágyon.

Azt hiszem sok mindent elárul, hogy bementek a másik kórházba, - egy rettenetesen fontos tételért; ott maradt a hűtőben egy almakompót, - és este 9-10 óra körül úgy sétáltak keresztül az osztály legtávolabbi pontjára, majd onnan ki, hogy semmi orvossal/nővérrel nem találkoztak.     

Köszönet, hogy ennyire szétcsaptak korábban.
Ez talán egy kis magyarázatra szorul; van egy elméletem, mely szerint több ok mellett azért vettek fel, mert nem fogadtak volna arra, hogy eljutok még máshova, azaz van még szabad kreditem.

De az igazi köszönet a családomnak, hogy vannak nekem, hogy vigyáztak és vigyáznak rám, és, hogy kimentettek onnan! És a barátoknak, hogy vagytok, segítetek, támogattok!