Rég jártam itt, lehet, hogy rajtam kívül nem is jön már más? :)

Eltelt bő egy hónap a műtét óta, lassan már a hazajövetel fordulója is meglesz. És mi történt azóta? Nemsok. 

Itt megénekeltem az újrakezdés felismerését, azóta pedig rendes alperesként gyakoroljuk a nekünk jutott feladatot. egészen dejavu érzés van körülötte, nagyon hajaz a tavalyi hazajövetel utáni időszakra, amikor hol simább, hol nehezebb napok voltak. Valahogy így megy ez most is, annyi különbséggel, hogy cidri van kint. A pár nap koplalás és kórházi lét pont elég volt ahhoz, hogy a kialakult (a fenét!) a kemény munkával kialakított napi és biológiai rutin boruljon, tényleg restart lehessen belőle. És talán fáradtabbak is vagyunk már mindketten.

Ami jó, hogy a műtét emlékei, - a fájdalmak, a feszülés, a nehézkes mozgás, - szépen múlnak, tehát fizikálisan közelebb van újra a gördülékenyebb lét.

A mértékletesség jegyében abban egyeztünk ki a műtét után, hogy január végéig a bicajok is pihennek, és eléggé úgy tűnik, hogy január 30.-a van ma, tehát ennek az alagútnak dereng a végén a fény. Holnap hétfő, ami sokaknak - a többségnek - nem annyira jó hír, én viszont leadom a Specit egy tavaszi karbantartásra, és amint onnan visszaérkezik, és az idő is pajtásom lesz, indul a rehab_2.0 programsorozat! :) Persze itt is van némi bizonytalanság a dologban, az alábbiak szerint: 

- az elmúlt évek gyakorlata szerint a meteorológiai tél nem annyira ismeri Gergely bácsit és az általa kialakított naptárat, és késésben tölti éltét, így van rá némi esély, hogy a lehetőség beálltával kint is beáll valami télszerűség, és maradásra, vagy legalábbis korlátozott kilométer gyűjtésre kényszerít..   

- ugyanakkor, tavaly év végén sikerült nulla fokban is tekeregjek, - erre is az én Drágám hívta fel a figyelmemet - azaz ilyen hidegig sikerült felöltözzek, de ahhoz hozzá tartozik, hogy az idő szép lassan hűlt le, ehhez alakultam én is hozzá. Tehát még az is lehet, hogy jön majd még ez a tél, de tudok menni mozogni, ami egy igen jó opció. Tavaly is úgy kezeltem a bringázást, hogy az edzés testnek és léleknek, úgy hiszem, ez most sem lesz másképpen. 

Szóval a Discovery-s feszültségkeltés körön túl legalább 50-50% az esély arra, hogy napokon belül újra előfordulhatok bicajon. És ez azért jó kilátás. 

Aztán történt még jó dolog; meglett a szövettan eredménye, mely szerint a "szinte biztos, hogy daganatos" csomag, amit kiszedtek belőlem decemberben, csak egy trombózis volt szépen betokosodva. Valahogy én végig úgy éreztem magam, hogy mit keresett volna még ilyen bennem, de azért az ébredés után az info, nem a legjobb hír volt, de ez az eredmény hozott egy akkora megkönnyebbülést, hogy az elmúlt három napban még mindig nem fogtam fel azt hiszem a jelentőségét... Ami biztos, hogy kettő hét helyett öt hét elkészülési időért nincs harag! :)

Nagyjából hirtelen ennyit tudok leírni jelenlegi helyzetről, és a főbb történésekről. Biztos van még sok minden a háttérben, a közelmúltban, de ha most azon gondolkoznék, hogy mit is írhatok még ide, sosem lenne éles ez az írás. 

Köszi mindenkinek, hogy vagytok nekünk! Puszik-pacsik :)

Ui.: egy sztori még eszembe jutott: a medikai* naptárban kinek szenteljük ezt a szép reményű 2023-at: ez pedig a véralvadásgátló. *=ha van kínai mostantól lesz medikai is. decembertől decemberig tart egy év. Pont.

Magyarázat: decemberben, a befekvés körül már körvonalazódott úgy új nemzeti sport; a véralvadásgátló adogatás. Szűk környezetemben három műtét maradt el beadott - tehát műtét előtt el nem hagyott - véralvadásgátló - továbbiakban VG, mert én gépelek, és ez nagyon hosszú szó - miatt. Az én műtétem előtti nap is több bizonytalanság körül telt, de az most másik vonal...

Ehhez a decemberi tapasztaláshoz jön a januári: a héten voltam a sebésznél is meg a gasztros dokinál is. Mindkettőjüktől megkérdeztem, hogy meddig kell még szúrjuk a VGt, mintha valami beugratós trükkre készültem volna, pedig őszinte kíváncsiság volt mögötte, hisz minden este karondöfjük engem, hogy a fenébe ne akarnám tudni, hogy meddig kell még ezt csinálni. Az érthetőség és haladás érdekében nem próbálom meg leírni e két párbeszédet, a lényeg belőlük az, hogy:

- igazából egyikük sem tudja, hogy miért szúrom ezt magamba, 

- mindkettő a másikra mutogatott, de még az onko is felvetődött, 

- egyik sem merte azt mondani, hogy ne tegyem...

A sebész volt szarabb helyzetben, nála voltam utoljára és ki akartam pajszerolni valami megoldást, amit végül az határozott meg, hogy mennyi injekció van itthon. Tehát már csak kb két doboz erejéig tartozik az esti rutinhoz fertőtlenítés-helykeresés-fertőtlenítés-légbuboréktalanítás-döfés ötös.. Kis lépés ez a világnak, de nekünk nagy. Jó lesz így is. 

És ezen utóirat. lényege: igazságot és elismerést a véralvadásgátlónak! Senkinek és semminek se kelljen ilyen árvaságban léteznie!

Ui2.: nincs félreértés: jelen írás teljes elkészültéhez több mint 6 napra volt szükségem ...